Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Találkozó a diákokkal
2007 február 15.
Hello, Abe Sinzo vagyok.
Február 13-án a hatpárti tárgyalások egy közös álláspont elfogadásával végz?dtek. Ez a megállapodás az Észak-Koreában zajló nukleáris kísérletek azonnali leállítását célzó konkrét lépésr?l szólt.
Japán a nemzetközi közösséggel együttesen nyomást gyakorolt Észak-Koreára. Remélem, hogy ez a nyomás végül párbeszédet eredményez. Ugyanakkor nem teszek majd könnyen engedményeket. Politikám, hogy Japán addig nem nyújt energia-támogatást Észak-Koreának, amíg nem történik el?relépés az elrabolt japán állampolgárok ügyében. A nemzetközi közösség megérti ezt az álláspontot. Minden energiámat arra fordítom, hogy megoldjam az emberrablások kérdését és hogy helyreállítsam a regionális békét és stabilitást.
Február 12-én meglátogattam egy tokiói gyerek- és ifjúsági központot. A fiatal diákok itt kezdeményeznek él? zenei el?adásokat, sportversenyeket és kiállításokat.
Ahogy a csendes környéken álló intézmény belsejébe léptem, felfedeztem, hogy tele van izgatott ifjakkal. Körbejártam a központot, beleértve az el?teret, a tornacsarnokot, a kézm?ves-szobát és a f?z?helyiséget. Ahová csak mentem, tele volt a gyerekek mosolyával és energiájával.
Egy szül?-gyermek találkozón az anyukák megosztották velem problémáikat. „Igen hosszú a várólista, a gyerekemet nem veszik fel az óvodába. Ez igen nehéz a családom számára.” „Nincs elég biztonságos hely, ahol hagyhatnám aggodalom nélkül játszani a kicsimet.” „Még évekkel odább van, de már most aggódom, hogy a gyerekem épségben hazatér-e az iskolából.” Ezeket a véleményeket hallva még jobban tisztába jöttem azzal a szükséglettel, hogy olyan környezetet kell létrehoznunk, ahol a szül?k aggodalom nélkül nevelhetik fel a gyerekeiket.
Néhány eseményen közösen vettem részt a gyerekekkel. Elég ijeszt? volt hosszú évek óta el?ször kosárlabdát vagy pingpongüt?t venni a kezembe. Bár nem voltam olyan ügyes, mint iskolás koromban, sikerült egy kosarat dobnom. Próbáltam falat is mászni, de gyorsan rájöttem, hogy talán nem kellene ennyire impulzívan gyereknek tetteni magam.
Ezt követ?en egy középiskolásokat szervez? bizottság tagjaivel cseréltem eszmét. Bár más és más iskolából érkeztek, minden gyerek kedvelte ezt a központot és élvezték az itteni tevékenységeket. Azt mondták nekem, hogy „az iskolában is vannak barátaink, itt pedig más barátaink vannak”.
Régen az volt a szokás, hogy egy helyi közösségben más generációkhoz és más családokhoz tartozó feln?ttek segítenek egymásnak a gyereknevelésben. Ez a társadalmi kapcsolat kivesz?ben van, és pontosan ez okozza, hogy gyerekeinknek ma sokkal nagyobb szüksége van a feln?ttekkel és másokkal történ? érintkezésre, kapcsolattartásra.
Politikánk része egy országos „Iskola utáni órák” terv kiterjesztése, amely véleményem szerint egyre több gyereknek biztosít olyan közteret, ahol barátaival, más iskolából származó gyerekekkel és a helyi feln?ttekkel közösen töltheti el az idejét. Ez lesz az els? lépés az oktatási rendszer újjáépítésénél, amely az egész társadalmat érinti.
*********************************************************
Éppen azután, hogy elbúcsúztam a gyerekekt?l kaptam a tragikus hírt Mijamoto Kunihiko rend?rnyomozó haláláról, akit egy vonat gázolt halálra, miközben egy síneken álló asszonyt próbált megmenteni.
Amikor a balesetr?l hallottam, még egyszer át kellett gondolnom, milyen keményen dolgoznak rend?reink a forntvonalban, hogy biztonságérzetet biztosítsanak a mindennapokban. Korábban imádkoztam Mijamoto nyomozó felépüléséért, a rossz hír nagyon lesújtott.
Mijamoto nyomozó olyan tiszt volt, aki minden nap odafigyelt az emberek bajaira, közéjük ment és mindenki bizalmát kivívta. Hallottam, hogy számos ember virágcsokrot és papírdarvakat helyezett el a rend?rposzt mellett, ahol Mijamoto nyomozó dolgozott, jobbulást kívánva.
Japánként büszkeség tölt el, ha Mijamoto nyomozóra gondolok, egy gondoskodó férfira er?s igazságérzettel és felel?sséggel a kötelessége iránt, aki saját biztonságára tekintet nélkül próbált megmenteni egy másik életet. Nyugodjék békében.
szerkeszt?i megjegyzés: Mijamoto nyomozót február 12-én ?rmesterré léptették el?.
Hello, Abe Sinzo vagyok.
https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg width=”290″ height=”364″ align=”middle” hspace=”6″ alt=”Image” title=”Image” border=”0″ />
Abe miniszterelnök falmászó és táncórán vett részt, majd pingpongozott és kosárlabdázott a gyerekekkel egy ifjúsági központban
Február 13-án a hatpárti tárgyalások egy közös álláspont elfogadásával végz?dtek. Ez a megállapodás az Észak-Koreában zajló nukleáris kísérletek azonnali leállítását célzó konkrét lépésr?l szólt.
Japán a nemzetközi közösséggel együttesen nyomást gyakorolt Észak-Koreára. Remélem, hogy ez a nyomás végül párbeszédet eredményez. Ugyanakkor nem teszek majd könnyen engedményeket. Politikám, hogy Japán addig nem nyújt energia-támogatást Észak-Koreának, amíg nem történik el?relépés az elrabolt japán állampolgárok ügyében. A nemzetközi közösség megérti ezt az álláspontot. Minden energiámat arra fordítom, hogy megoldjam az emberrablások kérdését és hogy helyreállítsam a regionális békét és stabilitást.
Február 12-én meglátogattam egy tokiói gyerek- és ifjúsági központot. A fiatal diákok itt kezdeményeznek él? zenei el?adásokat, sportversenyeket és kiállításokat.
Ahogy a csendes környéken álló intézmény belsejébe léptem, felfedeztem, hogy tele van izgatott ifjakkal. Körbejártam a központot, beleértve az el?teret, a tornacsarnokot, a kézm?ves-szobát és a f?z?helyiséget. Ahová csak mentem, tele volt a gyerekek mosolyával és energiájával.
Egy szül?-gyermek találkozón az anyukák megosztották velem problémáikat. „Igen hosszú a várólista, a gyerekemet nem veszik fel az óvodába. Ez igen nehéz a családom számára.” „Nincs elég biztonságos hely, ahol hagyhatnám aggodalom nélkül játszani a kicsimet.” „Még évekkel odább van, de már most aggódom, hogy a gyerekem épségben hazatér-e az iskolából.” Ezeket a véleményeket hallva még jobban tisztába jöttem azzal a szükséglettel, hogy olyan környezetet kell létrehoznunk, ahol a szül?k aggodalom nélkül nevelhetik fel a gyerekeiket.
Néhány eseményen közösen vettem részt a gyerekekkel. Elég ijeszt? volt hosszú évek óta el?ször kosárlabdát vagy pingpongüt?t venni a kezembe. Bár nem voltam olyan ügyes, mint iskolás koromban, sikerült egy kosarat dobnom. Próbáltam falat is mászni, de gyorsan rájöttem, hogy talán nem kellene ennyire impulzívan gyereknek tetteni magam.
Ezt követ?en egy középiskolásokat szervez? bizottság tagjaivel cseréltem eszmét. Bár más és más iskolából érkeztek, minden gyerek kedvelte ezt a központot és élvezték az itteni tevékenységeket. Azt mondták nekem, hogy „az iskolában is vannak barátaink, itt pedig más barátaink vannak”.
Régen az volt a szokás, hogy egy helyi közösségben más generációkhoz és más családokhoz tartozó feln?ttek segítenek egymásnak a gyereknevelésben. Ez a társadalmi kapcsolat kivesz?ben van, és pontosan ez okozza, hogy gyerekeinknek ma sokkal nagyobb szüksége van a feln?ttekkel és másokkal történ? érintkezésre, kapcsolattartásra.
Politikánk része egy országos „Iskola utáni órák” terv kiterjesztése, amely véleményem szerint egyre több gyereknek biztosít olyan közteret, ahol barátaival, más iskolából származó gyerekekkel és a helyi feln?ttekkel közösen töltheti el az idejét. Ez lesz az els? lépés az oktatási rendszer újjáépítésénél, amely az egész társadalmat érinti.
*********************************************************
Éppen azután, hogy elbúcsúztam a gyerekekt?l kaptam a tragikus hírt Mijamoto Kunihiko rend?rnyomozó haláláról, akit egy vonat gázolt halálra, miközben egy síneken álló asszonyt próbált megmenteni.
Amikor a balesetr?l hallottam, még egyszer át kellett gondolnom, milyen keményen dolgoznak rend?reink a forntvonalban, hogy biztonságérzetet biztosítsanak a mindennapokban. Korábban imádkoztam Mijamoto nyomozó felépüléséért, a rossz hír nagyon lesújtott.
Mijamoto nyomozó olyan tiszt volt, aki minden nap odafigyelt az emberek bajaira, közéjük ment és mindenki bizalmát kivívta. Hallottam, hogy számos ember virágcsokrot és papírdarvakat helyezett el a rend?rposzt mellett, ahol Mijamoto nyomozó dolgozott, jobbulást kívánva.
Japánként büszkeség tölt el, ha Mijamoto nyomozóra gondolok, egy gondoskodó férfira er?s igazságérzettel és felel?sséggel a kötelessége iránt, aki saját biztonságára tekintet nélkül próbált megmenteni egy másik életet. Nyugodjék békében.
szerkeszt?i megjegyzés: Mijamoto nyomozót február 12-én ?rmesterré léptették el?.